sajnos a fent nevezett játék elmaradt, mert nagyon kevesen voltunk végül, alig többen, mint húsz fő, ellenben kellemes családias volt a hangulat, és nagy meglepetésre winterlion is eljött.

ezen a játékon már felkészültünk vizzel, tibesz volt a hordár, és sok litert magunkkal vittünk, és kellett is.

kölcsönkaptam tibesztől egyébként a pantac combtokját, és hát egy álom. nagyon bánom már azóta, hogy elkapkodva megvettem azt, amit, mert lifeg jobbra-balra, folyton azon parázom, hogy elhagyom belőle a pisztolyt, meg hát állandóan igazgatni kell, plusz húzza a jobb oldalamat.
ezzel ellentétben a pantac-kal, nem érzem a fegyver súlyát, mintha ott se lenne, és abszolút biztosan zár, és kényelmes.

ez volt azóta az utolsó játékom, és most zajlik épp a kétnapos, amire egész eddig vártam, és készültem, és nem kicsit lettem feszült, amikor orvosi utasításra eltiltottak tőle, merthogy minden fizikai igénybevétel kizárva, amíg meg nem történi az utolsó vizsgálat a belem ügyében.

emlékezetes játék volt ez, annyi szarság történt, hogy nem felejtem el, az biztos.

reggel kezdődött azzal, hogy kicsit késtünk, emiatt kapkodnom kellett az öltözéssel, amit utálok.
aztán ez volt az az eset, amikor elhagytam a tárat a pisztolyomból. a másik tárral, ami a combtokban volt, meghúztam oszi autójának jobb első paneljét. szerencsére megértő és elnéző volt, nemrég ütött el egy őzet, ami összetörte az autó elejét, amúgy is vitte javíttatni.
később egy összeütközés során képen lőttem kennyt, ráadásul sorozattal, pont olyan módon, ami ellen csomót beszéltem, mert az előző játékon úgy jártam, hogy pár méterekről kaptam sorozatot a pofámba. emiatt erős lelkiismeretfurdalásom volt egy darabig, de szerencsére sérülés nem történt.

aztán 12.30 körül kidőltem, rájöttem, hogy dehidratálódtam, kevés volt az egy kulacs víz abban a melegben. eléggé rosszul lettem, azért nem ájultam el, képben voltam végig, de elég gyengének éreztem magam, fájt a fejem és émelygett a gyomrom.
a többiek nagyon kedvesek voltak, nem hagytak egyedül, pátyolgattak, érdeklődtek, itattak, cipelték a cuccomat a parkolóig, meg ilyenek.

hazafelé bealudtam, és mikor felébredtem annyira fájt a fejem, hogy azt hittem megdöglök. hazaérkezésem után nem sokkal úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kiadós rókázásnak, és tettem érte hamar. sokkal jobban lettem utána.

volt azért jó is a napban, a játék jó volt, sziszkó jó szakaszparancsnok, cerbi és chtulhu jó társak, sokat mentünk, jókat cserkésztünk, plusz interpol megdícsérte a puskámat is, amit korábban már más is, úgyhogy úgy tűnik jó szériát fogtam ki (bár az első alkalommal, amikor kipróbáltam, azonnal eltört az adogatólemez, amit garanciában kicserélték, azóta semmi baja).

á, akkora fasz vagyok, most az ilyenek miatt bánom, hogy nem írok rendszeresen, mert hát itt volt ez a the core nevű játék hajmáskéren, és biztos jó volt ez is, de rohadtul nem emlékszem már rá. utánanéztem, a történet annyi, hogy csernobil környékéről kellett hasadóanyagot lopni az oroszoktól.
ott voltam egyáltalán?
na mindegy…

történt később még egy kis búcsúztató, de ez sem volt az igazi sajnos, mert rosseb, schizo, és echnat kollégák panaceára mentek, és csak egy rövid időre ugrottak fel brainoizhoz (ahova befutott tj is). azért ittunk sört és fügepálinkát, röhögtünk sokat, rettegtünk macskától.

egy órát töltöttünk együtt körülbelül, aztán ők el agyment dárenbézezni, mi meg elmentünk romkocsmázni, beszélgetni.

nem mellesleg: how’s life in england, fucker?
írjad már a nyomorult blogodat, mert egy éjszaka alatt beelőzlek.

akkor most kezdem a pótlást, mert lassan eltemetnek a megíratlan postok, amik, mint említettem is, mostanra tökéletesen aktualitásukat vesztették, nem is értem mért erőlködöm, így pláne nehéz, de hagyjam már a sírást és csináljam.

szóval az volt, hogy mivel rosseb testvér eltávozott angliába, ezért szerveződött egy búcsúbuliszerűség. bevallom én ghyldeptis-szel együtt azt hittem, hogy valami ivászat, ahogy az ilyenkor illik, de nem.
helyette társasjátékparti volt, ami jó, szeretem a társasjátékokat, ezen az estén vesztem el kicsit benne, de.
iddogáltunk szerényen, a magammal vitt söröm se fogyott el végül, vittem vizipipát, de egyet szívtunk csak, de igazán azért sem volt odáig senki rajtam kívül, pedig jó tömés sikeredett.
a társaság egy részének persze bejött volna, ha nem csak sima dohány van benne, hanem valami egyéb anyag is… az ilyes engem máig dühít, tudom, nem vagyok szent, én is fogyasztottam, de… mindegy is, le se írom ezt ide inkább, mert még sérülés lesz, pedig azt nem akarom.

alapvetően jó hangulatú összejövetel volt, a munchkin nagyon tetszett, brainoiz szerint eléggé ráéreztem így elsőre.

kicsit kevésbé volt búcsúztató hagulat, persze nem is tudom mire számítottam igazán, nyilván nem könnyes-ölelgetősre, de mégis… azt hittem legalább bebaszunk.

reggel, olvasás közben, a villamoson lecsapott rám egy jegyellenőr, és meglepetésemben még visszaköszönni is elfelejtettem, mikor ránéztem, egy körülbelül 25 éves arc nézett vissza, de ilyen tipikus egyetemista fej, akit sokkal inkább a campus füvén ülve tudtam volna elképzelni, ráadásul mikor először kérte a bérletet, végigmértem ilyen, ugye-te-nem-vagy-jegyellenőr-ez-valami-vicc arccal, vagy legalábbis ezt éreztem, gyorsan körülnéztem, hogy esetleg nem valami rossz tréfa szenvedő alanya vagyok-e, mit tudom én, bevállalós egyetemista eljátssza a békávést a móka kedvéért, valami hülye bilétával a nyakában, de miután másodszor is kérte, és egy kicsit türelmetlenebbül, akkor előbányásztam a bérletet és megmutattam, róla pedig láthatólag lepergett az akár sértőnek is minősíthető viselkedésem.

ezt már nagyon rég ígértem:

persze homályos, de most ez van.

12-én meg holdvilág-árokban voltam párommal és csoporttársaival, pontosabban nem csak, hanem az ásványtan hallgatókkal. ez a hely pomáztól nem messze, kiskovácsi pusztán van.

reggel hévezés pomázig, ott helyközi járat, zsúfolásig tömve diákokkal, nem csak mi voltunk, hanem az első jóidőre kirajzott mindenki, buzgó tanárnénik is vitték a csemetéket a szabadba.
ja, és nekem felnőttjegy kell mindenhol ám.

a holdvilág-árok szép hely, egy ék alakú repedés végig egy erdőben, a két doktorandusz, aki tartotta biztos megnyuvasztana, ha tudnák, hogy így nevezem.
élveztem a szabadban mászkálást, azon a hétvégén airsoft sem volt, úgyhogy jólesett kicsit mozogni és friss levegőt szívni, viszont zsúfolásig volt a fent említett okok miatt az erdő, szilaj kölkök szaladgáltak mindenhol.

néhány kép:

11-én csapatépítő tréningen voltunk szigetszentmártonon, mert hogy vannak új kollégák és izé. rövid, délutáni programot talált ki a vezetés, nem ottalvós, tanyás, lovas mókát ám, mint tavaly.

tulajdonképpen nem is volt rossz, egy idő meg lehet szokni ezeket is, biztosan öregszem, erre is rá lehet fogni. nem mondom, hogy olyan nagy örömmel veszek részt az ilyeneken, de nem is viszolygom tőle annyira mint régen.

háromféle játék volt (egyébként egy ilyen dolgokkal foglalkozó cég vezette le), egy nagy pókhálón kellett átmászni, hat lyuk volt kijelölve erre a céra, de ez balfasz volt, nem tetszett, viszont egyik kolléga tigrisbukfenccel ment át, az mulatságos volt, főleg ahogy rákészült.

a második élő csocsó volt, ez annyit takart, hogy felállítottak egy kis felfújható focipályát és a kapus kivételével mindenki odakötözte magát egy almínium rúdhoz. először azt hittem, hogy majd a másik két csapat rángatja kívülről ezeket a rudakat és a rajta lógó embereket, de nem, csak annyit volt, hogy így kellett focizni.
én álltam a kapuba, mert mindig a dagadtakat állítják be.
mondanom se kell, hogy kikaptunk minden csapattól mint a szar. talán egy félidőt se hoztunk.

a harmadik feladat az volt, hogy sörösládákat kellett minél magasabbra pakolni, de nem olyan egyszerűen ám, hanem úgy, hogy közben rajtuk álltunk. egy hevederrel felkötöttek minket egy fához, egy srác tartotta a kötél másik végét és az embernek maga alatt kellett építkeznie.
kérdeztem a sráctól, hogy elbír-e 100-105 kg-ot, azt mondta nem, de leesni nem fogok, mert lelassít majd.
béna voltam ebben is, elkapkodtam nagyon.

ezek után volt egy rövid quadbemutató, kétkerék, egykerék, minden, ügyes volt a gyerkő (ugyanaz, aki a kötelet tartotta).

vacsorára pörkölt és rántottmell volt, repetáztunk is, persze nem tehettük ezt megjegyzések nélkül.
hiába, aki vega kajákkal bünteti magát…

fehérvárról hazafelé vonattal utaztunk, macskánnyal taxiban, a taxi mellettünk az ülésen. jött a kallerbácsi, aki belesett a ketrecbe, azonnal látszott, hogy valamit tervez.

meg is kérdezte, hogy a macskának van-e érvényes jegye? nyilván. mindhármunkét ő vette meg.
persze nem volt, párom meg is kérdezte, hogy akkor most vehetünk-e. nem, most nem kéri, de amúgy kéne, és ha a déliben kifelé lesz ellenőrzés, akkor rábaszhatunk, mert pótdíjat kell fizetni, ami kétezer péz.

mondtuk neki, hogy szori, de egyébként úgy tudtuk, hogy kutyának kell csak jegy, meg az efféle nagyobb testű állatoknak, most egy macska mennyi vizet zavar egy dobozban? nem, mondta ő határozottan, kell az efféléknek is.
hát jól van, akkor köszi, rendes voltál, de azért pörögtünk rajta, mert nagyon nem akarózott elhinni, hogy tényleg kell.

kifelé menet nem volt semmi, nem voltak sehol a zaklatóemberek.

másnap eszembe jutott megnézni a máv oldalát, és hát ott kiderült, hogy NEM KELL JEGY A MACSKÁNAK. idézem:

“Élő állat szállítása

A 2. osztályú személykocsiba díjfizetés nélkül bevihető megfelelően csomagolva egészségügyi vizsgálat nélkül szállítható kis élő állat, ha a csomagolás (kosár, ketrec, láda) biztosítja, hogy az állat abból az utazás során nem szabadulhat ki, és a csomagolás alkalmas arra, hogy az utasokat, az utasok ruházatát és kézipoggyászát, valamint a vasúti berendezéseket megóvja.

A vakvezető kutya kivételével nem vihető be élő állat

* az 1. osztályú kocsiba,
* az étkezőkocsiba,
* a pót- és helyjegyköteles, helyjegyköteles vonatba és kocsiba.

Az utassal együtt szállított kutyáért élőállat viteldíjat kell fizetni, függetlenül attól, hogy az utas a kutyát pórázon, szájkosárral ellátva tartja, vagy kosárban, ketrecben, ládában vagy más tartályban viszi be a személykocsiba. Egy utas legfeljebb két kutyát vihet magával. A 2. osztályú fülkés kocsi fülkéjébe a kutya csak az ott ülő valamennyi utas beleegyezésével vihető be. A 20 kg-nál nehezebb, nagytestű kutya csak a személykocsi peronján szállítható.”

szóval azért kurvajó, hogy a máv dolgozó ismeri a vonatkozó szabályokat, bazdmeg.