na ezért nem szoktam leszedni a pókhálókat.

sajnos a fent nevezett játék elmaradt, mert nagyon kevesen voltunk végül, alig többen, mint húsz fő, ellenben kellemes családias volt a hangulat, és nagy meglepetésre winterlion is eljött.

ezen a játékon már felkészültünk vizzel, tibesz volt a hordár, és sok litert magunkkal vittünk, és kellett is.

kölcsönkaptam tibesztől egyébként a pantac combtokját, és hát egy álom. nagyon bánom már azóta, hogy elkapkodva megvettem azt, amit, mert lifeg jobbra-balra, folyton azon parázom, hogy elhagyom belőle a pisztolyt, meg hát állandóan igazgatni kell, plusz húzza a jobb oldalamat.
ezzel ellentétben a pantac-kal, nem érzem a fegyver súlyát, mintha ott se lenne, és abszolút biztosan zár, és kényelmes.

ez volt azóta az utolsó játékom, és most zajlik épp a kétnapos, amire egész eddig vártam, és készültem, és nem kicsit lettem feszült, amikor orvosi utasításra eltiltottak tőle, merthogy minden fizikai igénybevétel kizárva, amíg meg nem történi az utolsó vizsgálat a belem ügyében.

emlékezetes játék volt ez, annyi szarság történt, hogy nem felejtem el, az biztos.

reggel kezdődött azzal, hogy kicsit késtünk, emiatt kapkodnom kellett az öltözéssel, amit utálok.
aztán ez volt az az eset, amikor elhagytam a tárat a pisztolyomból. a másik tárral, ami a combtokban volt, meghúztam oszi autójának jobb első paneljét. szerencsére megértő és elnéző volt, nemrég ütött el egy őzet, ami összetörte az autó elejét, amúgy is vitte javíttatni.
később egy összeütközés során képen lőttem kennyt, ráadásul sorozattal, pont olyan módon, ami ellen csomót beszéltem, mert az előző játékon úgy jártam, hogy pár méterekről kaptam sorozatot a pofámba. emiatt erős lelkiismeretfurdalásom volt egy darabig, de szerencsére sérülés nem történt.

aztán 12.30 körül kidőltem, rájöttem, hogy dehidratálódtam, kevés volt az egy kulacs víz abban a melegben. eléggé rosszul lettem, azért nem ájultam el, képben voltam végig, de elég gyengének éreztem magam, fájt a fejem és émelygett a gyomrom.
a többiek nagyon kedvesek voltak, nem hagytak egyedül, pátyolgattak, érdeklődtek, itattak, cipelték a cuccomat a parkolóig, meg ilyenek.

hazafelé bealudtam, és mikor felébredtem annyira fájt a fejem, hogy azt hittem megdöglök. hazaérkezésem után nem sokkal úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kiadós rókázásnak, és tettem érte hamar. sokkal jobban lettem utána.

volt azért jó is a napban, a játék jó volt, sziszkó jó szakaszparancsnok, cerbi és chtulhu jó társak, sokat mentünk, jókat cserkésztünk, plusz interpol megdícsérte a puskámat is, amit korábban már más is, úgyhogy úgy tűnik jó szériát fogtam ki (bár az első alkalommal, amikor kipróbáltam, azonnal eltört az adogatólemez, amit garanciában kicserélték, azóta semmi baja).

á, akkora fasz vagyok, most az ilyenek miatt bánom, hogy nem írok rendszeresen, mert hát itt volt ez a the core nevű játék hajmáskéren, és biztos jó volt ez is, de rohadtul nem emlékszem már rá. utánanéztem, a történet annyi, hogy csernobil környékéről kellett hasadóanyagot lopni az oroszoktól.
ott voltam egyáltalán?
na mindegy…

12-én meg holdvilág-árokban voltam párommal és csoporttársaival, pontosabban nem csak, hanem az ásványtan hallgatókkal. ez a hely pomáztól nem messze, kiskovácsi pusztán van.

reggel hévezés pomázig, ott helyközi járat, zsúfolásig tömve diákokkal, nem csak mi voltunk, hanem az első jóidőre kirajzott mindenki, buzgó tanárnénik is vitték a csemetéket a szabadba.
ja, és nekem felnőttjegy kell mindenhol ám.

a holdvilág-árok szép hely, egy ék alakú repedés végig egy erdőben, a két doktorandusz, aki tartotta biztos megnyuvasztana, ha tudnák, hogy így nevezem.
élveztem a szabadban mászkálást, azon a hétvégén airsoft sem volt, úgyhogy jólesett kicsit mozogni és friss levegőt szívni, viszont zsúfolásig volt a fent említett okok miatt az erdő, szilaj kölkök szaladgáltak mindenhol.

néhány kép:

11-én csapatépítő tréningen voltunk szigetszentmártonon, mert hogy vannak új kollégák és izé. rövid, délutáni programot talált ki a vezetés, nem ottalvós, tanyás, lovas mókát ám, mint tavaly.

tulajdonképpen nem is volt rossz, egy idő meg lehet szokni ezeket is, biztosan öregszem, erre is rá lehet fogni. nem mondom, hogy olyan nagy örömmel veszek részt az ilyeneken, de nem is viszolygom tőle annyira mint régen.

háromféle játék volt (egyébként egy ilyen dolgokkal foglalkozó cég vezette le), egy nagy pókhálón kellett átmászni, hat lyuk volt kijelölve erre a céra, de ez balfasz volt, nem tetszett, viszont egyik kolléga tigrisbukfenccel ment át, az mulatságos volt, főleg ahogy rákészült.

a második élő csocsó volt, ez annyit takart, hogy felállítottak egy kis felfújható focipályát és a kapus kivételével mindenki odakötözte magát egy almínium rúdhoz. először azt hittem, hogy majd a másik két csapat rángatja kívülről ezeket a rudakat és a rajta lógó embereket, de nem, csak annyit volt, hogy így kellett focizni.
én álltam a kapuba, mert mindig a dagadtakat állítják be.
mondanom se kell, hogy kikaptunk minden csapattól mint a szar. talán egy félidőt se hoztunk.

a harmadik feladat az volt, hogy sörösládákat kellett minél magasabbra pakolni, de nem olyan egyszerűen ám, hanem úgy, hogy közben rajtuk álltunk. egy hevederrel felkötöttek minket egy fához, egy srác tartotta a kötél másik végét és az embernek maga alatt kellett építkeznie.
kérdeztem a sráctól, hogy elbír-e 100-105 kg-ot, azt mondta nem, de leesni nem fogok, mert lelassít majd.
béna voltam ebben is, elkapkodtam nagyon.

ezek után volt egy rövid quadbemutató, kétkerék, egykerék, minden, ügyes volt a gyerkő (ugyanaz, aki a kötelet tartotta).

vacsorára pörkölt és rántottmell volt, repetáztunk is, persze nem tehettük ezt megjegyzések nélkül.
hiába, aki vega kajákkal bünteti magát…

párom múlt héten fejezte be gyakorlatának második hetét a környezetvédelmi minisztériumban, és még a hét elején magával vitte az egyik férfiember börgöndre, a katonai reptérre, ürgéket menteni, akik sajnos útban vannak az új leszállópálya építésénél.

emiatt arrébb kell őket pakolni, ez viszont több napos feladat.
a mentés a következőképp történik: a lyukak mellett elhelyeznek kis zászlócskákat, amire egy dróthurkot húznak, az ürge ebbe beleszalad, amikor épp jön ki vmiért az üregéből, a hurok rászorul, az ürge megijed és menne vissza a lukba, de nem tud. az a jobb eset, amikor visszafordul és seggel kifelé van a lyukban; így nem tud harapni, mert egyébként elég vadak a kis szőrmókok.

a kirakott hurkokat maximum egy órán belül ellenőrizni kell, mert nem húzzák túl sokáig fellógatva az ürgék, és nem nyúlhat hozzájuk akárki, egyrészt mert vadak, másrészt meg sérülékenyek, és speciális fogást igényel amikor kihúzzák a lyukból.
nem szabad például a farkánál fogva rángatni, mert leszakad neki, csak a lábát szabad húzni.

nagyon aranyos kis lények egyébként, íme néhány fotó, amiket párom készített: