ez május 8-án történt, ehhez nem kell hozzáfűzni semmit:

nem vagyok normális, hogy két szelet zsíros mangalicasonka után megeszek még egy nagyravágyók menüt.

szerdán megnéztük a hortont, az ice age filmek – a blue sky stúdió – készítőinek új meséjét.

a látványvilága az valami beszarás, ahogy az elején pásztáz a kamera, főleg amikor a vízeséshez ér, hát az gyönyörű. sajnos itt nálam ki is merül, mert ezen kívül szerintem a figurák nem túl eredetiek, a mondanivaló is kicsit erőltetettnek tűnik nekem, és hát sajnos az ice age idiotizmusától, amin jót tudok röhögni, ez elmarad. kevesebb poén, kevesebb ötlet van ebben a filmben, úgy általában, és nekem az az érzésem, mintha valamelyik grafikus sideproject-je lenne, ami kinőtte magát ide.

mindenesetre érdemes megnézni (pláne szerdai jegyáron), mert tényleg aranyos és szép, de szerintem nem lesz olyan maradandó élmény, mint a jégkorszak.

ja, aki megnézi/te, figyelje meg jojót, tökig dave grohl (gyk: foo fighters énekes/gitárosa, ex-nirvana ex-dobosa) a figura.

(kicsit elmaradtam mostanság, de sebaj, pótolom azért.)

múlt szerdán megnéztük a rambo-t párommal, ezúttal öten voltunk a moziban.

stallone nem bízta a véletlenre a dolgokat, gondolom már jó sok éve dédelgette azt az álmot, hogy eljátsza az öreg rambo-t. ő rendezte, producelte, forgatókönyvírta, talán ő volt a sofőr, a szakács, és a csicska is.

nos, a film jó, annyi, amennyit a cím/név előrevetít. nyers, erőszakos, megmutatós, kellemesen cinikus és fáradt. különösen tetszett, ahogy a kiégett, fáradt, megöregedett, de belül még mindig harcos rambo öregurasan pusztítja a rosszfiúkat.

a helyszínek gyönyörűek itt is, a történet burmában játszódik, a fotós szép képeket csinált.

egyszer érdemes ezt is megnézni, aki szereti a vért különösen élvezni fogja, ahogy john bácsi a jó öreg .50-essel dolgozik a katarzis alatt, kényelmesen, terepjáróplatóról.

apró mellékszál: most néztem meg a film flash alapú weblapját, ahol is van egy fegyverek szekció. nem tudom kik lehetnek az elkövetők, de a hajam égnek állt, és a militarista énem tiltakozik, amikor azt olvasom egy .30-as browning géppuska mellé írva, hogy 50mm-es gépfegyver.
az rendben van, ha valaki nem fegyverbuzi, de könyörgöm számolja már ki,  hogy mennyi  az  50-es kaliber (mert az angol nyelvű oldalon is el van kúrva), vagy nézzen utána.

és nem tudom mért olvasom tovább… fájdalmas a fordítás.

a szerdai mozizás (ami mostanság eléggé elmaradozott) keretében megnéztük a vágy és vezeklést.

bevallom amikor először hallottam páromtól, hogy ezt szeretné megnézni, eléggé húztam a számat, az efféle címek nem túl bíztatók számomra.

tegnap már nem éreztem ezt, jó volt kicsit kikapcsolódni, elmenni otthonról együtt, vacsorázni, aztán tele hassal éjszakai mozizni. ilyenkor ráadásul a legjobb hely a miénk, szerencsére ilyenkor szinte senki nincs, és valójában nem is értem a mozikat, hogy mért jó ez nekik.

a film kellemes csalódás volt, sokkal jobb volt, mint vártam, szerelem igen, de nem az a nyálasfajta rózsaszín történet, és nem is az a valóságban soha elő nem forduló, túlzott szenvelgés. helyette nagyon is lehetséges helyzet, második világháború, anglia, tragikus emberi sorsok.
aki szereti az ilyest, nézze meg, nem fog csalódni.

amit mindenképp kiemelnék az a film képi világa, mert gyönyörű helyszíneken forgattak.
a másik a karakterek; ha egy karakter helyzetébe bele tudom élni magam, vagy legalábbis kivált valami érzelmet belőlem a viselkedése, akkor az egy jó film.

nah, szóval ez egy jó film.