az angol remek, várom minden héten, kurva sok házifeladatot kapok, amit rendszerint az utolsó pillanatra hagyok.
az óra menete általában a házifeladat ellenőrzése, az új lecke áttanulmányozása, lemezhallgatás, annak értelmezése, majd szabad beszélgetés, ami nagyon fontos és nagyon jó lenne többet csinálni, ezt elmondom mindig.

megvolt a második angolórám is, aminek fő témája a szövegértés és az íráskézség volt, természetesen az elmaradhatatlan beszéltetéssel együtt, mert hát az alapvetés az, hogy megértessem magam egy angolajkúval is.

tancsinéni azt mondta, hogy egyikkel sincs gond, mármint az írással és a szövegértéssel, a hanganyagot szinte tökéletesen értettem, az írásra (az airsoftról írtam pár gondolatot) meg azt, hogy látszik, hogy sokat olvasok, mert a mondataim olyan angolosak.
hízott a májam ám.

szóval menni fog ez, látom, csak kéne partner a beszédgyakorláshoz, mert az azért kevés, hogy heti 60 percben (se) beszélek a tanárnénivel.

szerdán megvolt az első angolórám, afféle felmérő jelleggel. természetesen volt makogás, ideges nevetgélés, szemforgatás, miegyéb. az óra végére viszont már oldódtam annyira, hogy ne szerencsétlenkedjek, hanem egyszerűen csak a megkopott tudásom miatt bénáztam.

mindenesetre magamat is megleptem, mert ahhoz képest, hogy utoljára 14 éve tanultam angolt (jó, persze azóta rengeteget olvastam, meg fordítgattam), elég kellemes volt. amitől legjobban tartottam, a gátlások oldása ugye, azt a tanárlány nagyon ügyesen megoldotta. megoldotta, érted!

nagyjábl kiderült miben vagyok gyenge és miben erős, úgyhogy legközelebb már kicsit célirányosabb lesz az óra, amit eléggé várok. kaptam dícséretet is egy-egy finomabb megoldásomért, persze nem kell nagy dologra gondolni, elég alapszintű dolgokkal foglalkoztunk, csak mivel sokat olvasok,meg a filmeket is igyekszem felirattal nézni, emiatt sok minden ragad rám a hétköznapibb, beszélt nyelvből is. a célom meg nem az, hogy angolajkú irodalmároknak tartsak felolvasóesteket.

szóval idegen nyelvül beszélni jó, úgy érzem néhány hónap múlva alap dolgokat folyékonyan fogok mondani, és olyan gondom addigra biztosan nem lesz, mint amivel külföldön, leginkább tavaly tunéziában görcsöltem, miszerint egy kurva ebédet nem voltam képes kérni kettőnknek.

párom találkozott volt osztálytársnőjével, aki tanít, és gyakorlatilag beszervezte nekem. ma beszéltem is a lánnyal, jövő héten kezdem a tanulást.

régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy tanulni kéne nyelve(ke)t, és ez az egyik olyan dolog, aminek elhanyagolását megbántam már százszor.
persze sosincs késő és remélem hamar belejövök, és levetkőzöm a szar gátlásaimat, ami nem engedi, hogy idegen nyelven megszólaljak.