a cég fizeti a wellness-t ugye, tehát elhatároztam, hogy akkor most már elkezdem kihasználni, mivel amúgy is mér régóta erős mozoghatnékom van, ami alapból meglepő, de tényleg van.
kollégámmal mebeszéltem, hogy kedd és pénteken reggel 7-kor találkozó a bejáratnál, aztán nyomjuk az ő edzéstervét, ami ilyen karbantartó jellegű.

igen ám, csak hogy neki fogyásra nincs szüksége, nekem viszont igen, és éreztem is hogy ez nem lesz ez így jó, át kell állnom valami terhelő jellegű edzésre, nem ilyen tömegnöveléssel kéne próbálkozni, mert annak sok értelme nincsen (egokobra cimbora javasolta és mondta ki, amit én nem bírtam megfogni, mivel jórészt eddig leszartam hogy mi van a testemmel).

szóval két alkalom után már inkább bringáztam, de a szemét olasz nyelvű menüvel igen nehezen boldogultam, de kaptam némi segítséget kollégámtól, meg aztán a finomságokra rájöttem magam is. ez persze nem elég a sikeres edzéshez, tehát elhatároztam, hogy azért valami tervet és tanácsot nem ártana kérni az ottani hozzáértőktől, de mivel közbejött a rohadt bélgyulladásom, így rövidesen le is lettem durrantva az ilyen jellegű szándékaimról.

eltelt egy csomó idő, a vizsgálat előtti két napos koplalás óta már egy kicsit ésszel eszem, keveset fogytam is, de kevés ez azért, ám a doktorbácsi azt mondta terhelhetem magam, így neki is esek rövidesen.

azon a napon a szokásos módon épp beállt a villamos a megállóba, amikor még csak közelítettem (a bosszantóbb, és sűrűbben előforduló eset, amikor az orrom előtt megy el, ez egy hétem legalább háromszor megtörténik, mindegy milyen időpontban megyek épp), ráadásul erőst esett az eső, és ernyő is volt nálam.
mire odaértem már mindenki felszállt, a villamos sípolt, azért én megpróbáltam elérni, és nekiálltam az ajtóban összecsukni az ernyőt, de persze pont akkor nem tudtam lerángatni, szerencsétlenkedtem ott, de a vezető türelmesen megvárt. intettem neki egy köszönömöt, ez a minimum.

ilyen is van.

na, hogy valami szarságról is írjak: ez a bejegyzés a munkahelyem dohányzóhelyéről szól.

kaptunk egyszer egy levelet arról, hogy az irodaházat átvette valaki más, aki kitalálta, hogy nem lehet dohányozni a lépcsőházban. ki is tettek minden emeletre egy-egy papirost, szépen lelaminálva, hogy a mittoménmilyen tűzvédelmi szabálynak megfelelően az épületben tilos a dohányzás, mert különben fizethetel sok pénzt.
na, gondoltam, ez nem egy szar ötlet, sokszor jártam le gyalog meló végén, és a lépcsőházban mindig kurva büdös volt.
azt hittem, hogy majd csinálnak az udvaron egy dohányzóhelyet, felhúznak egy bódét valahova, ott lehet ücsörögni hóban, szélben, napsütésben, de nem. az egész irodaház területén nem lehetett bagózni, ami azt jelentette, hogy a dohányosoknak ki kellett menniük az utcára.
na, ez még faszább ötlet volt, inkább maradtak volna a lépcsőházban, mert a bejárat mellett permanensen ácsorogtak a függők, és reggel ugye, éhgyomorra nagyon szeretek füstöt enni, nem beszélve az eldobált csikkekről (ami persze lehet, hogy az ott levő buszmegálló termése).

ez ment egy darabig, aztán szerintem a vezetés rájött, hogy ez így azért mégsem túl jó kép, így hát kitalálták, hogy legyen mégis az udvaron a dohányzóhely, majdnem az ablakom alatt.
köszönöm.

a munchkinos rágerjedés után jött a nagy ötlet: szervezek a munkahelyemen társasjátékos partit, csupa önös érdekből persze.

írtam a vezérünknek egy szívhezszóló levelet, amiben megkérdeztem, használhatjuk-e heti egy alkalommal a tárgyalót. egy ideig nem kaptam választ, gondoltam akkor biztos nem, de nadire közbenjárása után végül engedélyt kaptunk.
egyébként pár nappal utána elkapott a folyosón a főnök, és mondta, hogy először azt hitte, hogy kvékezni akarunk itt lanban hajnalokig, és azt azért nem, de a társasjáték az kiváló ötlet, csapatépítő erő, meg minden, és mutatott nekem thumbs up-ot is.

kicsit döcögősen indult a dolog, mert az első alkalommal hárman maradtunk bent, de sebaj, mert jót arkham horror-oztunk, amit én már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni. sikeresen bezártuk a kapukat, és győztünk mielőtt azathoth eljött volna, hogy felzabálja a világot.
a második alkalommal hadurakat játszottunk, érdekes és izgalmas játék, eléggé összetett, de pörgős amellett.
sajnos az újrajátszhatóságukról nem tudok mit mondani, mert egyszer játszottam csak mindkettővel.

harmadszorra citadellát nyomtunk, ez megint jó kis pörgős játék, ráadásul úgy is, hogy megvolt a teljes létszám. ebben nyertem, mondjuk a végén kiderült, hogy csaltam, de magam sem vettem észre, meg senki egész a végéig, úgyhogy megadták.

hát ez volt, úgy egy hónapja, azóta halott a dolog, gézé kollégám említette kétszer azóta, a maga kis cinikus stílusában, amire mondtam neki, hogy szeretném a dolgot életben tartani, de elég fosul jött ki azóta a lépés nekem is, mert vagy nem voltam hétfőn, vagy el kellett mennem, de azért igyekszem most már.

nem tudom melóhelyen ki volt előttem a vécén, de, hogy egy lebegő szardarabot találok a budiban, az sok. a húgyfolt és a faszszőr még csak-csak (egyébként nem).

legközelebb fosfröcsögéssel lesz tele. azután meg ki lesz kenve.

11-én csapatépítő tréningen voltunk szigetszentmártonon, mert hogy vannak új kollégák és izé. rövid, délutáni programot talált ki a vezetés, nem ottalvós, tanyás, lovas mókát ám, mint tavaly.

tulajdonképpen nem is volt rossz, egy idő meg lehet szokni ezeket is, biztosan öregszem, erre is rá lehet fogni. nem mondom, hogy olyan nagy örömmel veszek részt az ilyeneken, de nem is viszolygom tőle annyira mint régen.

háromféle játék volt (egyébként egy ilyen dolgokkal foglalkozó cég vezette le), egy nagy pókhálón kellett átmászni, hat lyuk volt kijelölve erre a céra, de ez balfasz volt, nem tetszett, viszont egyik kolléga tigrisbukfenccel ment át, az mulatságos volt, főleg ahogy rákészült.

a második élő csocsó volt, ez annyit takart, hogy felállítottak egy kis felfújható focipályát és a kapus kivételével mindenki odakötözte magát egy almínium rúdhoz. először azt hittem, hogy majd a másik két csapat rángatja kívülről ezeket a rudakat és a rajta lógó embereket, de nem, csak annyit volt, hogy így kellett focizni.
én álltam a kapuba, mert mindig a dagadtakat állítják be.
mondanom se kell, hogy kikaptunk minden csapattól mint a szar. talán egy félidőt se hoztunk.

a harmadik feladat az volt, hogy sörösládákat kellett minél magasabbra pakolni, de nem olyan egyszerűen ám, hanem úgy, hogy közben rajtuk álltunk. egy hevederrel felkötöttek minket egy fához, egy srác tartotta a kötél másik végét és az embernek maga alatt kellett építkeznie.
kérdeztem a sráctól, hogy elbír-e 100-105 kg-ot, azt mondta nem, de leesni nem fogok, mert lelassít majd.
béna voltam ebben is, elkapkodtam nagyon.

ezek után volt egy rövid quadbemutató, kétkerék, egykerék, minden, ügyes volt a gyerkő (ugyanaz, aki a kötelet tartotta).

vacsorára pörkölt és rántottmell volt, repetáztunk is, persze nem tehettük ezt megjegyzések nélkül.
hiába, aki vega kajákkal bünteti magát…

a ceo-tól végül megkaptam a magamét.

kábé a sírás és a hisztérikus röhögés határán vagyok, nyelem a keserű epét, fosok az idegtől és fázom.

persze lehetne rosszabb is, mindig van hova süllyedni, de akkor is el kell vezetnem ezt valahogy, mert szétvet különben.

végtelenül csalódott és dühös vagyok.