6-án részt vettem ismét egy milsim játékon, ezúttal hajmáskéren.

a felütés az volt, hogy afganisztánban lezuhant egy amerikai repülőgép, ami négy kommandóst dobott volna a területre, akiknek négy fegyverraktár felrobbantása volt a céljuk. a helyieknek meg kellett találni őket, és megszerezni a fegyverraktárak tartalmát, valamint megtartani a bázist. a műveletben részt vevő szovjet erők feladata pedig az volt, hogy felderítsék ezeket a tevékenységeket és megszerezzék a fegyvereket. mivel a gép lezuhant, így a négy amerikai különböző helyekre esett, legelőször meg kellett találniuk egymást.
az egészet megfűszerezték még azzal, hogy a volt a területen néhány haditudósító, és velük néhány kommandós civilben.

nos, az alapötlet kiváló volt, nagyon vártam is a játékot, de sajnos végül nem úgy sült el, ahogy kellett volna, bár hozzáteszem, hogy szerintem.
az I.-es pálya remek, azért jobb aII.-esnél, mert kevesebb a sűrű bózot, így könnyebb meglőni valakit, nincs mit fedezéknek használni. szóval a helyszínnel nem volt gond, viszont a blackwater-től megszokott szevezésnek sajnos sokkal kevesebb nyoma volt mint máskor, és amit megszoktam. nem tudom, csak tipp, de talán droktor hiányzott, aki az eddigi hajmáskéri játékokat (amiken részt vettem) szervezte és bonyolította, és azokon nem voltak olyan alapvető problémák, mint itt.

az egész kezdődött azzal, hogy a mi oldalunk 6 fővel rövidebb volt, ami azért már jelentős hátrány lehet, pláne, hogy nem is egy összeszokott társaság jött össze, míg a másik oldalon a blackwater java ott volt (ami persze önmagában nem baj, ők kész csapat).

szóval némi hendikeppel indulva kezdődött a játék, ami már a bázisunk elfoglalása után látszott, hogy döcögős lesz. nem volt köztünk vezető alkatú ember igazán, kevés volt a rádiónk, így csak céltalanul lézengtünk a pályán szinte végig, ami unalmas. nem értesültünk a fejleményekről, fogalmunk se volt az ellenfelek merre járnak, mit csinálnak, nem dolgoztunk a célunkon, a szovjetekkel harcoltunk folyton, miközben elsősorban a kommandósokat kellett volna megállítanunk.
a mi oldalunk rettentő szervezetlen volt.

a legnagyobb hiba, vagy nem is tudom minek nevezzem, talán már unta mindeki, amikor becz laci lefújta a játékot, valami kósza bemondás alapján, miszerint a szovjetek elfoglalták az afgán bázist (az amerikaik már rég végeztek a feladatukkal), ami a játék végét jelentette volna, de mint utána megtudtam flash-től, nem foglalták még el, egyszerűen azért került lefújásra a játék, mert a szovjetek túlerőben volt a maradék három afgánnal szemben. hm.

voltak persze jó pillanatok, amikor belefutottunk glare géppuskájába (és ha megfeszülök se emlékszem vissza, hogy rpk volt vagy rpd, mindenesetre orosz), anélkül álltunk ki, hogy egyet is lőtt volna ránk, mert körülbelül 3 méterre lehettünk tőle, mikor ránk szólt, hogy adjuk meg magunkat.

ezen a játékon nem is mozogtam annyit, igazán el se fáradtam, hazaérkezésem után még simán volt erőm elmenni párommal, márnemistudomhova, de egyáltalán nem gyilkolódtam le úgy, mint szoktam.

összességében persze kellemes volt, oda-vissza úton végig beszélgettem chtulhuval, aki vitt minket, hiszen három dolog is közös bennünk, szerepjáték, airsoft, és dobolás, ezek amik kiderültek, így volt témánk bőven. ezen kívül a hajmáskéri társaság nagyon jó, beszélgettünk sokat, tibesz megmutatta az új puskáját, lőttem egy gbb-s usp-vel meg egy tm hi capa-val, ami fílinges móka.

volt szar pillanat is, amikor kérdezés nélkül túrtunk flash-sel tibesz cuccai közt, aki, jogosan, ránk is szólt. nem is értem minek nyúltam hozzá akármihez is, szégyelltem magam, mint egy szaros kölyök, mikor megkeresi a karácsonyi ajándékát és lebukik.
mindegy, bocsánatot kértem tibesztől, megbeszéltük a dolgot, ennyi.

a géppuskák képeinek forrása: modern firearms & ammunition – world.guns.ru
a játékról készült képek forrása: lázár zsombor – blackwater airsoft team veszprém

vasárnap remek milsim (military simulation) játékon vettünk részt, a red legion-ös dawe szervezésében.

a mi oldalunk, a kékek, volt az amerikai erő, egy század, akik valamelyik erődben kuksolnak két hete, elvágva a külvilágtól, és az adott napon még az áram is elment, ha pedig ez még mindig nem elég: a legutolsó információ kívülről az, hogy defcon 1 van érvényben, azaz ellenséges mozgás van az ország területén.

a parancsnok, a vörös tigris mac, szétzavarta a társaságot a pályán, mindenkinek járőrfeladatot adott, ami aztán később változott.

flash-sel jelentünk meg a játékon ketten, viszont nem voltunk beosztva sehova, úgyhogy megkérdeztem a vörös tigris ranger-t, aki meg mac-et, így csatlakoztunk hozzájuk. ranger-től kaptam kölcsön tárakat a játékra, ezúton is köszönöm neki.

a tigrisek is frankón megmozgattak minket, ahogy a múltkor a skorpiók, futottunk, fetrengtünk sokat.
sajnos 13 óra körül nagyon sokan elszivárogtak, vörös oldalon alig maradtak, így a végjáték kicsit le lett rövidítve, ahol, szerintem a túlerő miatt, győzedelmeskedtünk, és egy lezuhant repülőgépből megszereztük a létfontosságú dokumentumokat.

meg kell említenem a 101-eseket, három srác II. világháborús amerikai légideszantosnak öltözve játszott, nagyon jól néztek ki, és nagyon csúyán elkaptak a végjátékban, és kaptam tőlük vagy 15-20 bb-t a hátamba.

jó volt részt venni egy ilyen komolyabb menetben is, bár azt megfigyeltem, hogy mindegy milyen a játék, ha komoly csapatban játszik valaki.

legközelebb hajmáskér, vc vs us, fasza lesz.