what’s in the box?

escape from city 17 – part one

gran torino trailer

sajnos ez sokkal gyengébb, mint a régi. gondolom a youtube körüli jogi faszságok áldozata lett az a video is…

láttam clint eastwood-ot david letterman műsorában nemrég, jó kedélyű, jó humorú öreg faszi, olyas karakter mint apai nagyapám.

és igen, lesz watchmen film, váááá!

trailer itt.

a képregény ismertetője pedig branoiz testvér tollából itt.

hamarosan érkezik a max payne film. a játékokat imádtam (főleg az elsőt), de ez a tréler annyira nem győzött meg engem. biztosan meg fogom nézni, ezt látnom kell, de kicsit (nagyon) szkeptikus vagyok.

van viszont egy másik cucc, ami állítólag korábbi kezdeményezés, és független filmesek kezdték el csinálni, és igaz, hogy a bemutatóban nem látni max képét, de hangulatában szerintem ez közelebb áll a játékhoz.

szerdán megnéztük a hortont, az ice age filmek – a blue sky stúdió – készítőinek új meséjét.

a látványvilága az valami beszarás, ahogy az elején pásztáz a kamera, főleg amikor a vízeséshez ér, hát az gyönyörű. sajnos itt nálam ki is merül, mert ezen kívül szerintem a figurák nem túl eredetiek, a mondanivaló is kicsit erőltetettnek tűnik nekem, és hát sajnos az ice age idiotizmusától, amin jót tudok röhögni, ez elmarad. kevesebb poén, kevesebb ötlet van ebben a filmben, úgy általában, és nekem az az érzésem, mintha valamelyik grafikus sideproject-je lenne, ami kinőtte magát ide.

mindenesetre érdemes megnézni (pláne szerdai jegyáron), mert tényleg aranyos és szép, de szerintem nem lesz olyan maradandó élmény, mint a jégkorszak.

ja, aki megnézi/te, figyelje meg jojót, tökig dave grohl (gyk: foo fighters énekes/gitárosa, ex-nirvana ex-dobosa) a figura.

(kicsit elmaradtam mostanság, de sebaj, pótolom azért.)

múlt szerdán megnéztük a rambo-t párommal, ezúttal öten voltunk a moziban.

stallone nem bízta a véletlenre a dolgokat, gondolom már jó sok éve dédelgette azt az álmot, hogy eljátsza az öreg rambo-t. ő rendezte, producelte, forgatókönyvírta, talán ő volt a sofőr, a szakács, és a csicska is.

nos, a film jó, annyi, amennyit a cím/név előrevetít. nyers, erőszakos, megmutatós, kellemesen cinikus és fáradt. különösen tetszett, ahogy a kiégett, fáradt, megöregedett, de belül még mindig harcos rambo öregurasan pusztítja a rosszfiúkat.

a helyszínek gyönyörűek itt is, a történet burmában játszódik, a fotós szép képeket csinált.

egyszer érdemes ezt is megnézni, aki szereti a vért különösen élvezni fogja, ahogy john bácsi a jó öreg .50-essel dolgozik a katarzis alatt, kényelmesen, terepjáróplatóról.

apró mellékszál: most néztem meg a film flash alapú weblapját, ahol is van egy fegyverek szekció. nem tudom kik lehetnek az elkövetők, de a hajam égnek állt, és a militarista énem tiltakozik, amikor azt olvasom egy .30-as browning géppuska mellé írva, hogy 50mm-es gépfegyver.
az rendben van, ha valaki nem fegyverbuzi, de könyörgöm számolja már ki,  hogy mennyi  az  50-es kaliber (mert az angol nyelvű oldalon is el van kúrva), vagy nézzen utána.

és nem tudom mért olvasom tovább… fájdalmas a fordítás.

megnéztem a napokban az alien tetralógiát, imádom az első hármat, de a negyedikkel egyszerűen képtelen vagyok megbarátkozni, olyannyira elüt az előzőek stílusától. a történet is sántít eléggé, kevéssé scifi/horror jelleg, inkább egy b mozi számomra, amiben kb annyi hitelesség van, mint a taxiban (nem véletlen a párhuzam, a negyediket francia rendezte, brainoiz testvérrel el is vitázgattunk ezen, a delicatessen tényleg jó a faszitól, de az meg más kategória).

szóval nem tetszik, az egésznek kicsit olcsó feelingje van, perez tábornok figurája egy vicc, az a fajta, talán feszültségoldónak szánt karakter, akit egy ilyen filmben látva inkább a fejedet fogod és reménykedsz, hogy több szerepe már nem lesz (de lesz, és túl későn szedik szét az idegenek).
jó húzás volt az a pár póz jelenet itt-ott elszórva, ezekkel le lehet venni a lábamról, meg az a jelenet, ahol egy kis kiállítás látható az addig elcseszett kísérletek elcseszett eredményeiről.
összességében épp csak átcsusszan, bár azt mindig, ahányszor csak megnézem, de ezt valószínűleg inkább az elődeinek köszönheti, mert önmagában még rágcsálnivaló mellett is elbukna.
az viszont mókás, hogy kölyökkoromban elkezdtem a könyvet, a nyolcadik utas a halált (na a magyar fordítások megint külön téma), és annyira fostam esténként, hogy egyszerűen nem bírtam folytatni, és végül évekkel később olvastam csak végig.