soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után.

soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után. soha többet nem tömegközlekedem 17.00 után.

valaki elengedett egy kolbászos böffentést egy olyan tömött villamoson, amin a blahától a szénáig járt a farkam egy ötvenes nő seggében, ahogy dülöngéltünk ide-oda.

persze még mindig jobb, mintha én lettem volna a nő szerepében.

az meg nagyon kemény, h szinte minden napra jut egy keresés a beöntésre, és a vonatkozó szókapcsolatokra, mint például beöntés otthon, beöntés a seggembe, beöntés képek, stb…

bízom benne, hogy a hasonló betegségben szenvedők azok és nem valami beteg állatok, akik élvezik, ha a seggükben van egy 10 ml-es kis kanna (vagy akármi más, kinek-kinek a fantáziájára van bízva), amiből folyadékot fecskendeznek a végbélükbe.

de tudom, hogy csak naiv vagyok.

vannak ezek az évszakváltás-tagadók, akik képtelenek elfogadni, hogy már 20 fokkal kevesebb van, mint pár napja, és még mindig rövidgatyát és/vagy pólót hordanak.

egyen faszt az a szomszéd, aki szombat reggel 8-kor úgy bömbölteti a tévéjét, hogy csukott ablak mellett tisztán értek minden szót a köcsög beszélgetőműsorából.

az előző posthoz kapcsolódó történet a mai, mert szinte ugyanaz zajlott le. csepelről hazafelé a hévpótlón fetrengett két cigány, külön ülésen, az egyiknek a lába az előtte levő széken, a másiké az előtte levő falon, bennük sok pia, annál kevesebb ész.

szóval addig semmi baj nem volt, amíg csak ültek, a egyik érthetetlen nyelven mondogatott valamit, a másik meg aludt. még csak különösöbben büdösek se voltak, azt meg már megszoktam, hogy vannak jókora bunkók.
aztán egyszercsak a dumás átült az alvóhoz, és basztatni kezdte, akkor felettébb magas szinten társalogtak, körülbelül mint két cigány, aki elitta az agyát.

aztán egyszercsak cigifüstöt éreztem, néztem előre, gondoltam is magamban, hogy a kurvaannyátasofőrnek, mindjárt a borároson vagyunk, nem igaz nem bírja ki. egy darabig figyeltem, pont ráláttam a tükörre, de nem emelte a kezét, hogy szippantson. körülnéztem és láttam ám, hogy a barátaim azok, füstöltek, ahogy kell.

persze megint nem szóltam egy szót sem, beszari vagyok, a boráros tele van a fajtájukkal, még valami bajom esett volna.

no, akkor a draft-takarítás jegyében ismét egy post (mert már saját magam előtt ég a pofám).

nemrég jártunk a pillangó utcai tescoban, és annyira elcsesztük az időt (ettünk is bevásárlás előtt), hogy hazafelé már nem tudtunk metróval menni, így maradt az éjszakai járat. ami nekünk jó (jobb) lett volna, az persze elment már, így felszálltunk egyre, ami elvitt a stadionokig, gondoltuk ott majd lesz több lehetőségünk, amivel előbb hazajutunk.
felszálltunk valamelyikre, már nem tudom mi volt az, de a lényeg, hogy már volt rajta néhány buliba készülő ember, meg sok melós, aki gondolom a délutános műszak után tartott hazafelé.

namost, volt ott egy hat fős társaság, ebből két kölök meg két csaj bagózott, mert kurva kemények és lázadók. legszívesebben leköpnélek nézésem sajnos hatástalan maradt, bár egyikük, ő nem cigizett, úgy tűnt, mintha szégyellné a “barátait”.
mindenesetre kezdtem felpörgetni magam, durrogtam egyre hangosabban, de a sofőr korábban hátrajött és emelt hangon követelte, hogy oltsák el a cigit és szálljanak le. a két kiscsajt találta be egyébként, a nekik háttal ülő két kölök, amikor meghallották a szigorú felnőtthangot (ja, körülbelül olyan korúak lehettek, akik még lapítanak, ha ilyet hallanak, berögződés gondolom, de hamarosan kinövik és akkor lesznek igazán tökösek) kapkodva oltogatni kezdtek és dobálták ki az ajtón a csikket.

eloltották ugyan, de leszállni nem voltak hajlandók, sőt, volt velük egy idősebb, “sokkal” intelligensebb gyerkőc, aki elkezdett hőbörögni, hogy ugyan mért nem lehet itt cigizni, és ki tiltja ezt meg, és mutassa már meg, hogy ez hol van, és ki mondja meg, hogy ő mit csináljon, és különben is menjen előre, foglalkozzon a saját dolgával és vezessen, és egyébként is ki mondja meg, hogy mit csináljanak.
hiába, no, a mirindába öntött kommerszvodkának nincs párja, ha egy kis bátorságra van szükséged.

persze szívesen megmutattam volna ennek a hétvégi keménylegénynek az ablakra ragasztott utazási szabályokat, egészen közelről, többször is, egész addig míg meg nem érti, hogy tilos a dohányzás, de nem tettem, mert hát ugyanúgy csendben maradtam én is, mint a több is utas.
egyébként a sofőr is balfasz volt, a határozottsága hamar elveszett, amikor az ember követelte, hogy mutassa meg hova kiírva, hogy tilos a cigizés.
mért nem tudja egy sofőr, hogy minden járműben ki van ragasztva az a papiros? és hol vannak ilyenkor azok a malacképű, léhűtő focidrukkerek, akiket a békávé alkalmaz zaklatás céljából, hogy lerugdossák az ilyen kis szarokat a buszról?

kis adalék, hogy voltak külföldiek is a buszon, úgyhogy kaphattak egy kis szeletet szeretett népem kultúrájából.

történt nemrég, hogy párommal westendbe mentünk, és a nyugatinál mindig felül szoktunk menni, akármilyen közlekedési eszközzel is jutunk el odáig, mert mindketten nehezen viseljük az aluljáró mocskát. (nesze neked városkép egyébként, ez is megérne egy külön post-ot, de minek, igazából lerágott csont, már ezren írtak róla, és valójában azon egy jókora adag permon 10t segítene csak.)

szóval álltunk a lámpánál a villamosmegállótól szerettünk volna átjutni a pályaudvarhoz, amikor feltűnt a szemközti oldalon egy kicsit lezseren öltözött, középvezetőnek tűnő 25-28 körüli srác. fel volt málházva, már nem emlékszem pontosan, egy laptop biztosan volt nála, meg még valami úgy rémlik, de a lényeg, hogy a jobb kezében egy hotdog, meg egy adag szalvéta, és nemigen tudott enni, látszott, hogy kicsit szenved vele.
a szalvéta egyszercsakkifordult a kezéből, és látszott az acán, ahogy egymást kergetik a gondolatok: lehajoljak érte? hányan látták? nagyon gáz lenne?
a mozdulat azért elindult, pedig már azt hittem nem fog, ha már valaki ilyen esetben tétovázik… hát…
amikor lehajolt, pont beállt a zebrára egy autó és kitakarta, de úgy láttam, hogy nem hajolt ahhoz elég mélyre, hogy elérje a földön heverő szalvétákat, amik már kezdtek szétsodródni, ahogy a szellő beléjük kapott.
az autó elment, én meg láttam, hogy nem vette fel.
elfutotta a szar az agyamat, elkezdtem mondani a magamét, egyre hangosabban, és mint a felajzott bika az aréna kapujában, vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, és úgy voltam vele, hogy félúton felrúgom.
szerencsére annyira sikerült csak feltüzelnem magam, hogy megmondjam neki: “otthagytad a szalvétádat a túloldalon, haver!”, de rám se nézett.
párom szerint igen, és vette is az adást, csak úgy tett mintha, de máig meggyőződésem, hogy ezt csak az én megnyugtatásom végett mondta, bár ő meg abban hisz, hogy az ilyeneknek meg kell mondani, meg kell őket alázni mások előtt.
a másokkal az a baj, hogy ugyanúgy leszarta mindenki, tulajdonképpen észre se vették a dolgot.
remélem ez a kis rohadék meg a saját mocskába fog majd belefulladni egyszer és nem lesz gyors halála.

egyébként nevezhettek hétvégi környezetvédőnek, és a kérdést megelőzve megmondom, hogy nem szedtem össze utána a szalvétákat.

elkezdtem árulni a puskámhoz gyárilag csomagolt hicap tárat (airsofthoz nem értőknek: a fegyverekhez általában négyféle kapacitású tárakat gyártanak: realcap: ez az élesnek megfelelő mennyiségű bb befogadására alkalmas, lowcap: az enyém esetében ez 68 db, midcap: 110 db, és hicap: 300 db.
utóbbi érdekessége, hogy ebben már van egy felhúzószerkezet, amivel egy rugót kell megfeszíteni, ez tolja ki a bb-t), mert nincs szükségem rá, egy jó ideje nem használom, mert hajmáskéren erősödik a milsim, ami nem engedi ezeket a tárakat, meg amúgy sem szeretem x lövésenként simogatni a tár alját.

meghirdettem, jelentkezett is rögtön egy ember, aztán napokig altatott, meg ide menjek, oda menjek, ott lesz a pénz, adjam oda a tárat a titkárnőnek, másnap már tudunk találkozni személyesen, stb…
eltelt pár nap, volt egy másik jelentkező is a tárra, de mondtam neki, hogy bocs, de a másik ember elsőbbséget élvez, majd szólok, ha neki nem kell, úgyhogy mondtam, hogy még egy napot várok az emberre, aztán továbbadom a tárat.
erre ír az első, hogy nehari, de talált olcsóbban, és mégse kell, tényleg nehari, de biznisz ugye, meg pénz, meg izé.
és ha puskatussal nyomlak fejbe, akkor mondhatom én is, hogy nehari?

írtam a másik embernek, hogy övé a tár, de már nem válaszolt…

ahogy azt már egyszer régen szerintem írtam, talán egy másik blogban, a nyár legbiztosabb jele, hogy vetkőznek a nők.
betiltanám.

egyik hétvégén egyedül voltam itthon, és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valami kölykök kiabálnak meg röhögcsélnek a belső udvarban.
ez oké is, néha szoktak itt játszani, tollasozni, focizni…

azért kilestem, gondoltam megnézem kik azok, és láttam, hogy a házban lakó debilcsalád debilgyerek tagjai.
később hallottam, hogy az egyik kölyök itt röhög közel az ajtóhoz, úgyhogy megint felálltam, hogy kinézzek, és látom, hogy épp a lábtörlőt teszi bele az egyik gyerek egy, a harmadikról kötélen leengedett vesszőkosárba, és aztán még hangosabban röhögött, mikor fentről egy undorodó ordítás kíséretében párom papucsa landolt, amit már korábban felküldött.
én csak álltam a függöny mögött, körülbelül egy méterre a gyerkőctől, aki nem vett észre, viszont puszedli épp akkor állt oda mellém, csak bebújt a függöny alá, és a kölyök őt meglátta, odalépett az ajtóhoz, elkezdte verni az üveget, és ilyen elbaszott, elmebeteg hangon azt mondogatta, hogy cicamica.

csak álltam, a döbbenettől mereven, míg meg nem jött apuka, és arrébb nem tessékelte tompa tekintetű fiát.