meghoztam életem egyik nehéz döntését és kiszálltam a zenekaromból, ahova, így főleg utólag, érzésem szerint nem nagyon tartoztam, annak ellenére, hogy részben én szedtem össze, indítottam el.

az egész nem csak a zenekarból való kiszállás, de a dobolás abbahagyása is.
a tegnapi “próbán” folyamatosan agyalogtam és arra jutottam, hogy sajnos nekem sosem volt annyira az életem része, nem voltam soha elég fanatikus, így ha megfeszültem sem tudtam annyit beletenni a dologba mint kellett volna.
a döntés azért nem végleges, vagyis szívesen segget csinálnék a számból, ha azt érezném, hogy igen, ezt akarom, de egyelőre rettentő távol vagyok attől az érzéstől. az elmúlt időben valahol elszivárgott az, ami eddig vitt előre, és egyelőre magam sem tudom, hogy miért és hol.
úgy látszik mégsem ez az az a valami, amit csinálnom kell, még ha gyerekkori álom is volt. teljesült persze, de mégsem úgy sült el ahogy szerettem volna.