a játékot a láthatatlan légió szervezte, amit nagy várakozás előzött meg, legalábbis részemről, mert első játékuk volt, elég nagy tömegek jelentkeztek rá, és meg hívtak pár csapatot is.
erre az alkalomra sikerült elcsalnom végre flash-t és pain-t is, valamint csatlakozott hozzánk godot, így négyen utaztunk le hajmáskérre. korán érkeztünk, elég kevesen voltak, így elkerültük a későbbi tumultust a kronózásnál. én konkrétan kiugrottam a kocsiból, előbányásztam a puskámat, beledobtam az akkut meg egy tárat és elrohantam beméretni a fegyvert. azt hiszem elsőként sikerült.
a hangulat már ott elkapott minket, ugyanis a légió elég jól felkészült, a kisház előtti hangszórókból orosz indulók szóltak, a rajoknak előre ki volt táblázva a helye, láthattunk az oldalaknak megfelelő zászlókat, stb.
felszerelkeztünk, táraztunk, ettünk, majd vártunk. jó sokat, ugyanis mint később megtudtuk, 92 db fegyvert kronóztak, ami körülbelül egy óra csúszást jelentett, nem beszélve a későkről ugye.
majdnem 10 óra volt mire gabona megtartotta az eligazítást, egy megafonba beszélve. a csapata egy része a rendezvényszervezés valamely területén dolgozik, tehát adva voltak az eszközök és a tudás is a játék lebonyolításához.
a játék a tervek szerint négy részből állt, a feladatokat nem ismertük, azokat a bázisok elfoglalása után kaptuk kézbe beborítékolva.
kivonultunk tehát, ahol megkaptuk a feladatokat. az első az volt, hogy egy dobozt, egy adag hasadóanyagot kellett mozgatnunk a pályán és megvédenünk az oroszoktól két órán keresztül. ezekből négy volt, négy külön rajnál. elég jól elbújtunk, de később aztán megtaláltak minket, pain-t és engem, akik egy domb tetején kuksolva vártuk a felülről jövő támadást, csúnyán kiszedtek, és sajnos hiába kiabáltunk medikért, godot nem jött, és a raj többi része sem, hogy kimentsenek minket. később megbeszéltük az esetet, és kiderült hogy nem hallották a kiabálásunkat, és a rádiókban sem hallottak minket.
mivel a 10 perc lejárt, kivéreztünk, mehettünk visszaállni. ez idő alatt shagatan háromfős rohamosztaga maradt a doboz mellett, mi pedig igyekeztünk vissza.
ekkor történt az, hogy én vezettem a szakaszt, két fő védte a kanyart, ahol át kellett haladnunk, és miután egy sorozattal visszazavartam őket, a többiek csak álltak mögöttem, és érthetetlen mire vártak.
a dobozt végül megvédtük, a bázisra visszaérve megtudtuk, hogy mind a négy megmaradt.
a második játékrészben szigetelőanyagot kellett találnunk, hogy az atomtudósok és bombaszakértők el tudják készíteni az atomtölteteket, ezek ragasztószalag formájában voltak szétszórva a pályán itt-ott.
legalább négyet be kellett volna gyűjtenünk ezekből, de sajnos csak hármat sikerült összeszedni.
emlékezetes esemény itt az volt, amikor rohamra kellett volna indultunk, mert fogytunk ki az időből, de vity0, a szakaszparancsnok fegyvere felmondta a szolgálatot (g&p rulez), ő széthullott, és csak álltunk, mint a faszok. ekkor felkaptam a szart, rohamot vezényeltem, majd élen járva meg is indultam, annak rendje és módja szerint ki is lőttek, de már pont odaértem a dombhoz, amin a szalag volt, egy pillanatra ráfokuszáltam, megszűnt a külvilág, belül ujjongtam hogy győztünk, de aztán majdnem pofára estem, közben eljutott a tudatomig, hogy kopognak rajtam a lövedékek, az engem sorozó ellen már üvöltött is, hogy: “nehogymá nem volt meg bazmeg, látom h pattog le róla a bb, bazmeg!”, és akkor visszazökkentem, kifulladva lehuppantam, nem tudtam kiáltani, csak intettem nekik, hogy oké, kiszedtetek, és előbányásztam a fehérkendőt, visszanézve láttam, hogy a szakaszomból, csak pain és én indultunk meg, a többiek ott pislogtak felénk, ahonnan mi indultunk. aztán kedélyes beszélgetésbe kezdtem az ott strázsáló ellennel.
a harmadik játékrész előtt kisebb hiszti támadt az ellenséges oldalon, ugyanis többen le akartak lépni, különböző indokkal, de aztán hosszas rádiózás után sikerült maradásra bírni őket, így elindulhattunk az elkészült atomtöltetekkel, hogy kicsempésszük őket a területről.
(itt volt egy kis vitám pain-nel, ő szintén ment volna, én nem, ezen összeszólalkoztunk, és mindketten besérültünk.)
én voltam a cipelőember, a kibővült szakaszt ezúttal auer vezette (vity0 közben eltűnt, kiment becz lacival fegyvert szerelni). egy meghatározott útvonalon kellett végigmennünk a bombával, ez a rész tulajdonképpen sétagalopp volt, semmiféle ellenállásba nem ütköztünk, a feladatot könnyedén végrehajtottuk.
a negyedik részben az oroszoknak rohamot kellett volna indítania a bázisunk ellen, ami valami nem történt meg, pedig elég sokáig várakoztunk. néha lehetett hallani egy-egy aeg kerepelését, de semmi komoly. egy idő után aztán felkerekedtünk, hogy megkeressük az ellent, sokan eléggé triggerhappyk voltak addigra, de alig találkoztunk valakivel.
egyszercsak aztán hallottuk a dudaszót, ami elvileg a játék végét jelentette, de ennek ellenére azért kaptunk még pár sorozatot, kicsit méltatlankodtam is miatta, de később gabonától megtudtam, már itthon, egy levelváltásból, hogy az oroszok megszivattak minket, ezzel csalták elő a csapatainkat.
összességében elmondható, hogy egy jó játékon vettem részt, a szevezés előtt le a kalappal, volt hangulat, komoly rádiók, trustie-k, game marshall, minden ami kell. sokat nem lőttünk, nem is arról szólt, én személy szerint egyáltalán nem bánom (még mindig a tavaly novemberben vásárolt 6000 db-os bb-csomagot fogyasztom).
várjuk a folytatást kedves légió.
Filed under: airsoft | Tagged: blackwater, hajmáskér, láthatatlan légió
