szerdán megvolt az első angolórám, afféle felmérő jelleggel. természetesen volt makogás, ideges nevetgélés, szemforgatás, miegyéb. az óra végére viszont már oldódtam annyira, hogy ne szerencsétlenkedjek, hanem egyszerűen csak a megkopott tudásom miatt bénáztam.
mindenesetre magamat is megleptem, mert ahhoz képest, hogy utoljára 14 éve tanultam angolt (jó, persze azóta rengeteget olvastam, meg fordítgattam), elég kellemes volt. amitől legjobban tartottam, a gátlások oldása ugye, azt a tanárlány nagyon ügyesen megoldotta. megoldotta, érted!
nagyjábl kiderült miben vagyok gyenge és miben erős, úgyhogy legközelebb már kicsit célirányosabb lesz az óra, amit eléggé várok. kaptam dícséretet is egy-egy finomabb megoldásomért, persze nem kell nagy dologra gondolni, elég alapszintű dolgokkal foglalkoztunk, csak mivel sokat olvasok,meg a filmeket is igyekszem felirattal nézni, emiatt sok minden ragad rám a hétköznapibb, beszélt nyelvből is. a célom meg nem az, hogy angolajkú irodalmároknak tartsak felolvasóesteket.
szóval idegen nyelvül beszélni jó, úgy érzem néhány hónap múlva alap dolgokat folyékonyan fogok mondani, és olyan gondom addigra biztosan nem lesz, mint amivel külföldön, leginkább tavaly tunéziában görcsöltem, miszerint egy kurva ebédet nem voltam képes kérni kettőnknek.
