pincehelyi betegszállító update

volt ez a postom korábban, aminek tartalmát akkor harmadkézből hallottam. múlt héten viszont voltunk nagyszüleimnél, így ő személyesen mondta el, hogyan is volt, és ha lehet, akkor a történet így még bicskanyitogatóbb.

szóval pontosan úgy történt, hogy első alkalommal, amikor betegszállítót igényeltek, akkor minden rendben ment többé-kevésbé, az ember nem volt túl kedves, és elég nagy kerülővel (emiatt sok idő alatt), de hozta-vitte nagyanyámat.
kérték másodszor is, mert mért, ha egyszer van ez a nagyszerű lehetősé, akkor élnek vele. időközben nagyapám, aki intézte a dolgot, hallotta, hogy az a szokás, hogy az orvos által kiállított menetlevélbe, amit a sofőrnek kell átadni induláskor, bele kell tenni valamekkora összeget, és akkor az segít beszállni, kedvesebb, és nem kerül akkorát, mire hazavisz, vagyis aki többet ad, az kerül haza hamarabb.

na, már ennél a pontnál úgy éreztem, hogy egyenként törném el a sofőrök ujjait.

a második esetben jött a sofőr, kapott egy ezrest, nagyapám gondolta az elég lesz. hát a faszi végül is normálisan viselkedett, igen ám, de miközben nagyanyám várakozott, odament hozzá, hogy most szóltak neki, el kell mennie valahova a halál faszába valakiért, nem fog visszaérni időben, de majd a kollégája jön és elviszi. (gondolom az a valaki egy kövérvalagú nagyságos asszony lehet, ahogy ez ilyen esetekben lenni szokott, zíros fuvar, vagy hogy mondják a taxisok?)

nos, a kolléga megérkezett, nagyanyám elé is ment, kérdezte tőle, hogy ő viszi-e haza, ő meg azt mondta, hogy ő ugyan nem, majd aki idehozta, hazaviszi, különben se megy arra, és faképnél hagyta.

nagyanyám dél helyett 15 után ért haza busszal, közben nagyapám idegroncsként szaladgált fel-alá (mobiltelefonjuk nincs, de az eset után elgondolkoztak rajta), fogalma sem volt mi történhetett.

a súlyos bazdmeg az, hogy ezek után nem abban gondolkoztak, hogy hogyan tegyenek keresztbe ennek a kis buzinak, hanem azt mondták, hogy akkor nem kérjük többet, köszönjük, és kibaszottul elszomorító, mert tényleg mit csináljanak?

a másik történet nagyapám egy unokatestvérével esett meg, aki kórházba került, műteni kellett, már nem tudom mivel, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy utána adni akart hálapénzt a dokinak, és mikor nyújtotta felé, a doki már vette volna el, de meglátta az összeget, egy ötezrest, és elrántotta a kezét, majd közölte, hogy köszönöm, már megkávéztam.
hát a kurvaanyádatbaszodteleszárazonmocskoshaszonlesőtetű.

ha már itt járunk és miután kellően belelovalltam magam a dologba, elmondom azt is, hogy felháborítónak találom, hogy a gyógyszergyárak felbérelik az orvosokat kibaszott gyógyszarügynöknek. ez mi, bazdmeg? most komolyan, ezt ki a faszom engedi meg?

azt kívánom ezeknek, hogy amennyit eladnak, annyit kelljen megenniük is.